Ha már mindent elvesztettünk

Amikor már

elvesztettük mindazt,

mi sokat jelentett,

s nem maradt semmink abból,

mely egykor éltetett,

hát temetkezzünk emlékekbe,

hogy kiszínesedjenek

azok a feketével bevont

gyászkeretes napok,

amelyekbe szíveink  

belevéreztek.

Minden szép emlékünk

feleleveníthet,

néhány örömteli percet,

amitől a lelkünk

 megnyugvásra lelhet,

mert amíg emlékezni tudunk

arra, ami szép volt,

addig azt is tudnunk kell,

hogy itt legbelül

él még annak képe,

ki egészen a halálunkig

mérhetetlen szeretetű

viszonzásra lel.

Hisz minden ránk sóhajtott

emléknyoma

időtlen múltban részesül,

mely a jelen minden percével

megmásíthatatlanul

eggyé nemesül.

Kun Magdolna