Tudom, Uram,
a te szíved is ezer sebből vérzik,
mikor hallani véled
a könnyes szemű anyák ima-sóhaját,
s mikor látod a magányosan kószáló
kicsiny gyermekeket,
akik szótlan csendességgel lépik
az élet szilánkos porát.
Tudom, Uram, lelked megtöri
az a mélységesen mély ember-gonoszság,
miben lassan elsorvad a szeretet.
Az a szeretet, mit egykor te tanítottál,
azért, hogy a világot boldoggá tehesd.
De látod, némely ember, elfeledte ezt,
mert az ő számukra pénzzé vált az igaz
szeretet.
Ám mégis vannak, Uram, vannak emberek,
kiknek szíveikben az érzések
még ott ékeskednek.
Hisz ma is oly sok ima, oly sok fohász,
feléd, száll, Uram,
mind amelyik szívekben, lelkekben fogan,
mert sokan vannak még, kikben parázslik a
jóság
s kik oly nagyon jól tudják,
hogy idővel kinyílik egy ajtó ott az út
végén,
az út végén, ahol lelkedből áramlik,
lelkeink felé az otthont adó fény.
Kun Magdolna
Csodás ez a vers Magdika...
VálaszTörlésSzeretettel olvastam - Miki