Nézz rám kedvesem

Ha már sérült tudatommal

nem emlékezem,

ki ölelt, ki csókolt sok-sok éjjelen,

ne kérdezz semmit,

csak nézz rám kedvesem,

de oly értőn, oly szelíden,

hogy pillantásodban

én is megleljem mindazt,

amit beteg énem már

emlék nélkül hagy.

Tudom, ha meglátom szemedben

a könnycseppcsillogást,

már nem lesz kétséges,

a hová tartozás,

hisz a szív mindig felismeri

azokat a szemfény-jeleket,

amelyek könnycseppben születnek,

és abban halnak meg.

Kun Magdolna