Én még éltem ott, hol
munka volt és becsület,
ahol nem éheztek, nem
sírtak az öregek, s a gyermekek,
ahol a barna-héjú
lágy kenyeret szívvel sütötték,
ahol elismert, és
rangos volt az emberi érték.
Én még jólétben éltem
ott, hol élni lehetett,
mert ahol éltem, volt
a lelkekben annyi szeretet,
mely elűzött maga
mellől minden gonoszságot,
amely eltorzulttá
tette ezt a szép-arcú világot.
Én még éltem ott,
ahol a tisztes kort megért,
mosolyogva vitte hátán
nehéz keresztjét,
mert tudta, mindig,
de mindig mellette áll az,
aki cipeli majd
helyette, ha olykor elfárad.
Én az élet által
ismertem meg minden szépséget,
azt, amit a hosszú
útra majd büszkén vihetek,
de az itt maradó
gyermekekkel, azokkal mi lesz,
ők mit visznek, ha
számukra már minden elveszett.
Kun Magdolna
Csodás vers - csodás gondolatok...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm kedves Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi