A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. március 8., vasárnap

Elárvulva


Mikor az élet szúrt tövisének éle,
 egészen-egészen a szív-mélyéig ért,
s úgy éreztem elvesztettem az utolsó reményt,
nagymamám átölelt és azt mondta nekem,
a sors ilyen cudar, édes gyermekem.

De tudnod kell, míg itt vagyok veled,
nem gondolhatsz arra, s nem érezheted,
hogy a világ és az ember mind ellened lett,
hisz én vagyok a szeretet, mely körbeölel téged,
és pajzsként védi gyengült szívverésed.

Hidd, amíg van melletted, ki védelmezni képes,
a bizonytalanságban is lelsz biztos menedéket,
mert mindig lesz olyan, ki szorítja a kezed,
ha eltévelygő lépted útvesztőhöz vezet,
s ha kétségekkel telt lenne a hazafelé menet.

Már nincs nagymamám, nincsen támaszom,
magam járt utamon sem kísér más,
csak a könnyeket kicsaló kínzó fájdalom.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Csodás emlékezés Magdika...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Miki!

    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés