A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. március 8., vasárnap

Elárvulva



Mikor az élet szúrt tövisének éle,
 egészen-egészen a szív-mélyéig ért,
s úgy éreztem elvesztettem az utolsó reményt,
nagymamám átölelt és azt mondta nekem,
a sors ilyen cudar, édes gyermekem.

De tudnod kell míg itt vagyok veled,
nem gondolhatsz arra, s nem érezheted,
hogy a világ és az ember mind ellened lett,
hisz én vagyok a szeretet mely körbeölel téged,
mikor segítségért kiált hangos szívverésed.

Tudod kell, míg van ki védelmezni képes,
a bizonytalanságban is lelsz biztos menedéket,
mert mindig lesz olyan, ki szorítja a kezed,
ha eltévelygő lépted útvesztőkhöz vezet,
s ha kétségekkel telt lenne a hazafelé menet.

Ma már nincs nagymamám, nincsen támaszom,
 otthonom sincs többé, hová hazafuthatom,
csak azok a kedves szavak maradtak, amik egykoron,
könnyeket szárítottak gyermekarcomon.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Csodás emlékezés Magdika...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Miki!

    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés