Ha még egyszer
láthatnálak anyám,
térdre rogynék
előtted, és bocsánatod kérném,
mert ezer és ezer
vétket követtem el ellened,
ami csak fájdalmat
okozott életutad végén.
Rózsákat kellett
volna lábad elé szórnom,
elmondani azt, hogy e
nagy-nagy világegyetem,
nélküled csak mélyre
ásott, fény nélküli gödör,
mely hiányodtól
telesírt könnyeket terem.
Engednem kellett
volna „a holnap is lesz napból”,
és szerényen
meghajolni a vén idő előtt.
Rájönni, mennyivel is
másabb megölelni téged,
mint zokogással szóra
bírni a néma temetőt.
Kun Magdolna
Csodás vers, szívszorító gondolatokkal - és mennyire igaz...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Mindannyian későn jövünk rá az anyák igazi értékére Miki! S mindannyiunkat furdal a lelkiismeret, hogy nem ennek az értéknek megfelelően viseltettünk irányunkba.
VálaszTörlésKöszönöm szavaid.
Szeretettel.
Magdi