Tavasz lettél bennem, örök virágzó.
Égi kürtön felharsanó
szép muzsikaszó,
s lettél mellé
csillagoknak aranyszínű lángja,
mely kihullt könnyeim
szivárványba zárja
Lettél bennem új
élet, öröm, kacagás,
csendes magányomban
társ és jó barát,
s lettél holdtükrén
szunnyadó ünnepi varázs,
mely elbűvöl, ha túl
szürke a hétköznapiság.
Lettél te a ringató
szó, szelíd vallomás,
álmatlan éjszakámon
pár ábránd-látomás,
mely úgy ölel körbe,
olyan nagyon féltve,
mint két puha
tenyered áldott érintése.
Lettél nekem vigasz,
hit és akarat,
mely kitartásra
buzdít, ha létem veszni hagy,
s lettél a szerelemnek
múlhatatlan láza,
mely szélszárnyakon
repít az örök-valóságba.
Kun Magdolna
Különösen csodás alkotás - vagy csak én látom így, magam is a csendes alkony felé vezető úton bandukolva?
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Azon a csendes alkonyúton már minden szépet egyformán látunk Miki. Hisz ez az alkonyút telve van az életünk azon csodáival, amit majd magunkkal viszünk a halhatatlansággal kikövezett égi útra is.
VálaszTörlésKöszönöm szavaid!
Szeretettel.
Magdi