Tudod mi a fájdalom,
s mi az a mérhetetlen
bánat,
mely porba sújt,
megtapos
és homoksírba zárat?
Az amikor védtelenül
állsz
az emberek előtt,
kiszolgáltatottan,
megsemmisülve,
s ahelyett, hogy
segítenének,
hátat fordítanak,
meg sem látva azt,
hogy sápadt gyermekszíved
már nagyon-nagyon rég
milliónyi szilánktól van
véresre sebezve.
Ha volna némely
emberben
szeretet és lélek,
magáénak vallaná
ezt a síró
nemzedéket,
és megfogná a kezüket
szépen, vigyázón,
majd kivezetné őket
ebből a gyarló
világból.
Kun Magdolna
Bizony Magdika!
VálaszTörlésManapság is hatalmas könnyfolyamok tartanak biztos otthonuk, az óceán felé - de hát mikor nem volt ez így ezen a hatalmas, gyarló földgolyón?
Szeretettel olvastalak.
Miki
Egyszer majd túlfolyik az-az óceán, és elborítja a világot, s akkor a világ nem lesz egyéb, mint hömpölygő könnyáradat, melyet égi szépségű fehér hattyúk vigyáznak.
VálaszTörlésKöszönöm szép gondolataid Miki!
Szeretettel láttalak.
Magdi