A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. február 15., vasárnap

Kiszolgáltatva


Tudod mi a fájdalom,
s mi az a mérhetetlen bánat,
mely porba sújt, megtapos
és homoksírba zárat?
Az amikor védtelenül állsz
az emberek előtt,
kiszolgáltatottan, megsemmisülve,
s ahelyett, hogy segítenének,
 hátat fordítanak,
meg sem látva azt,
hogy sápadt gyermekszíved
már nagyon-nagyon rég
 milliónyi szilánktól van
véresre sebezve.

Ha volna némely emberben
szeretet és lélek,
magáénak vallaná
ezt a síró nemzedéket,
és megfogná a kezüket
szépen, vigyázón,
majd kivezetné őket
ebből a gyarló
világból.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Bizony Magdika!
    Manapság is hatalmas könnyfolyamok tartanak biztos otthonuk, az óceán felé - de hát mikor nem volt ez így ezen a hatalmas, gyarló földgolyón?

    Szeretettel olvastalak.
    Miki

    VálaszTörlés
  2. Egyszer majd túlfolyik az-az óceán, és elborítja a világot, s akkor a világ nem lesz egyéb, mint hömpölygő könnyáradat, melyet égi szépségű fehér hattyúk vigyáznak.

    Köszönöm szép gondolataid Miki!
    Szeretettel láttalak.
    Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.