A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. február 9., hétfő

Úgy mint akkor rég



Azt képzelem, mezítláb szaladok a réten,
s vidáman mosolygok, úgy, mint akkor régen,
mikor még a sárgult búzák égtetőig értek,
mikor még íze volt a cukrozott kenyérnek.

Azt képzelem, virágzó cseresznyefán ülök,
s mint a kék szárnyú pillangó messzire repülök,
át a dombokon-hegyeken, kis patakokon,
óriási hegytetőkön, szikla-ormokon.

Azt képzelem, anyám, göndör hajam fonja,
s piros masni köt az elválasztott sorba,
majd homlokomra csókolja jó anyai szívét,
hogy mindig érezzem annak melegségét.

Azt képzelem, hogy élek, és élni tanítok,
azokat kiknek szemeiben alkony-könny ragyog,
kik deres hajuk barnulását rég elfeledték,
kik tarisznyából ették a királyok étkét.

Azt képzelem, hogy körülöttem mind az emberek,
jóságosak, kedvesek, érzőlelkűek,
kikben mai s fellelhető az a boldog gyermekkor,
mely ékes madárhangként szívünkbe dalol.


Kun Magdolna

1 megjegyzés:

  1. Csodálatosan szép ez a játék kedves Magdika! :)

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.