Mikor gond ráncolja
homlokom,
és könny csípi
szemem,
ne kérdezd a
miérteket, csak ölelj csendesen,
mert a csend és az
ölelés mindig feloldja
azt a fájdalmat, mi
lelkem nyomasztja.
Hisz, amíg karodban vigaszt
lelhetek,
tudom, nem lehetnek oly
mérvű életküzdelmek,
melyeknek erejük túllebeghetné
azt az érzést, mely bilincsként
zár
szívfalad köré.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.