Anyámról álmodtam

Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.

Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.

A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,

mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.

Szép volt ez az álom, tündérien szép,

mert újra átélhettem az otthon melegét,

és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,

mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.

Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,

mert tudom, van még hely, hová hazamehetek,

hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,

én sem lehetek elárvult gyerek.  

Kun Magdolna