A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. február 8., vasárnap

Ami voltál


Tűz voltál bennem. Fékezhetetlen.
Éltető szikra, mely lobogta a lángot.
Azt a lángot, mitől átmelegedhettek
a jégkristályba fagyott könnycseppcsillanások.

Hang voltál nekem. Szó és gondolat.
Egy varázslattal teli tündérszép mese,
melynek mindig, de mindig boldog volt a vége,
mert szívfájdító bánat nem sápadt bele.

Erőm voltál, hitem, mely felemelt az égig,
mikor nem bírta már karom az élet nehezékit,
s mikor vérző talpam alatt elfogyott az út,
mert gátat emelt elém a kíméletlen múlt.

Levegőm voltál, ha hörgő kínjaim,
elfojtották bennem halkult szavaim,
és a hallgatás csendje mélyre sebezte
azt tőrszúrást mi lelkem égette.

Minden voltál a nagy-nagy semmiségben,
virágzó út, hol kopár volt a táj,
de egy napon hóviharok jöttek,
és deres télbe fagyott az ezerszínű nyár.

Kun Magdolna

2 megjegyzés: