Ma még

Ma még itt vagyok veled,
hallgatlak és simogatom kezed,
mikor a mindennapok gondja
megsebzi a szíved.

Ma még feléd száll sóhajom,
feléd száll az imám.
Ma még két karodban érzem
otthonom és hazám.

Ma még lelkemben az élet

tavaszdalt zenél,
akkor is, ha hópelyheket hullik
a jégkristályos tél.

De holnap talán,
jöhet egy olyan pillanat,
mikor már nem érzékelem
külvilágomat.
S bárhogy nyújtom feléd
fény szőtt karomat,
csak a levegőt markolom
az égi kék alatt.

Így amíg tudatom

tiszta fényben ég,
magamhoz ölelem szíved

tűz-hevét,
hogyha az alkonyati Nap

kapujához érek,
társamul szegődjön földi

melegséged.

Kun Magdolna