Kék hegyek tövén milliónyi pipacs
fénylik fel, ha a nap
szirmokat ölel.
Kék hegyek tövén egy
kisleány szalad,
szép arcára hulló
gyöngyös könnyekkel.
Ne sírj kisleány, ne
hullasd a könnyed,
nézd a pipacstengert,
kéklő hegyeket,
hisz azok mind-mind
tavaszt ébresztgetnek,
hogy a boldogságot
elhozzák neked.
Egy csöppnyi lány a
felhők tetejéről
kacagva nézi a
vadvirágokat,
mert a virágban
madárének szépül,
mely feldalolja a lélekhangokat.
Azokat miknek színes
emlékéből
Isten virágoztat pipacsbokrokat.
Vers:Kun Magdolna
Fotó:Forró Hajnalka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.