A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. január 24., szombat

Nem tagadhatom


Időéveimet nem tagadhatom,
ha hó és dér lebeg a lépésnyomokon,
és arcomon a mélyült könnycsepp vájatok
láthatóvá teszik a rejtett bánatot.

Nem tagadhatom, hogy mesés varázsom
szilánkosra tört már az életutakon,
s mindaz, mi fehér volt, tisztán ragyogó,
mára már csak lápos sárban taposó.

Nem tagadhatom, hogy színes nyaraim,
árnyat játszanak az ágak lombjain,
árnyakat, mik elvesztették azon fényeket,
amelyek valaha a szívben éledtek.

 Nem tagadhatom le hervadásomat,
sem a szemeimben felsejlő homálynapokat,
melyek oly nagy távot befutottak már,
hogy elsorvadt benne az ősz, tél, tavasz, nyár. 

Kun Magdolna

2 megjegyzés: