Könny-utak

Mikor feltör a múltból néhány gondolat,

megnyílnak előttem az ismert könny-utak,

s akkor végigjárom újra minden szegletét,

hogy ne feszítse lelkem a bánatnehezék.

Mert mikor lelkemre nehezül a fájdalom,

futni kell, szaladni, azokon a rögös utakon,

ahol oly sok szív kószál, és nem talál hazát,

ha ezer évig tapossa is a kavics-út porát

Én is addig járom, míg egy szép napon

csillagokba lép át sápadt lábnyomom,

ahol minden megtett lépés virágot fakaszt,

hogy homályos könnyek ne vakítsanak.

Kun Magdolna