Ne hidd,
hogy a hóembernek
jégből van a szíve,
és nem érzi át a
tavasz melegét,
hisz ha rákacsint a
nap melegedő fénye,
már tudatában van,
hogy közeleg a vég.
Ilyenkor megtörli
jégderes szemét,
még egyszer körbenéz
- múltjára tekint-
S egy halk sóhajjal
átálmodja magát,
oda hol a tavasznak
híre-hamva sincs.
Mert az örök
télvilágban soha nincs tavasz,
nem rügyeznek fák sem
új hajtásokat,
csak jégvirágok
nyílnak az ezüstderes tájon,
ott is hol egy
hóemberen időtlen az álom.
Vers:Kun Magdolna
Fotó:Forró Hajnalka
" ... kabátján fekete széngomb a zár..."
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
...s a kabát alatt ott a szív, mely emberien fáj.
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi