Látod ezt a fát, még
télben szendereg,
de álmában már ott
van a tavasz-kikelet,
s ott van az-az élénkpiros
pipacsos határ,
hol karba öltve sétál
sok boldog jegyespár,
mert a fák jól tudják,
hogy az akarat,
gyökerükből hajt majd
virág-ágakat,
hisz az akarat nem
más, mint az élni akarás,
mely kitartást ad nekik,
egy egész télen át.
Hát gondolj te is
arra, hogy emberszívedet,
nem dermeszthetik
hókristály cseppek,
mert ha lelkedben ott
lobog az örök-tüzű nyár,
nincs az a tél, mely
azt jégbe zárhatná.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.