Amikor az est éji
palástja rávetül szobám falára,
tisztán látom arcodnak puha bársonyát,
és látom szemed
sugarának apró tűzszilánkjait,
melyek felélesztik
szívem szunnyadt parazsát
Ilyenkor pár csepp
könny koppan a padló szélein,
s gurulnak-gurulnak
mint a gyöngyszemek,
melyek oly fénnyel
ragyognak, akárcsak a lelked,
mikor körülöleli
magány-csendemet.
Hisz te adsz vigaszt
akkor is, ha nem lehetsz velem
sok álmatlanul
eltöltött éjnek idején,
mert a te arcod
vonásától szépül minden emlék,
mely életem végéig
hűséggel kísér.
Kun Magdolna
Nagyon szép gondolat - csodás vers...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm!
VálaszTörlés