Amit elviszek

Minden csókot, minden könnyet

megőriz a lelkem,

ha majd túljutok azon a felhő-hídon,

ahová félve megy az ember.

Ha átérek, kibogozom úti-batyumat,

magamra ölelem a könnyet,
csókokat.

 Mikor már mindent-mindent

magamon tudok,

nyitok a szívemen egy

kicsiny ablakot.

S onnan nézem,

ahogy a csillagfényes égen

kibontakozik

holdezüstben felcsillámló

fényes alakod.

Kun Magdolna