Most még tél van,
hideg, morcos tél,
de itt benn a szív
már tavaszról mesél,
azt meséli, várj
csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg
felhőt elfúj majd a szél.
S akkor újra vérvörös
tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a
jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek
mindent betakartak,
s ahol éji álmaink
tél jegébe fagytak.
Mert, ha eljön a
nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé
mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza
azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk
egy egész télen át.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.