Valamikor karácsonykor

Valamikor a te szíved is átjárta a karácsonyi láng,

s te is hitted gyermekként a mesék igazát.

Valamikor téged is ölbe vettek szépen,

hogy melegedj a csillagszórók ékes fénytüzében.

Valamikor te is érezhetted azt,

az anyai kezek, hogy simogattak,

s hogyan lett annak áldott melegsége,

álmatlan éjeid pihe-puha fészke.

Valamikor a te arcod is mosolypírban égett,

mikor kicsi kezecskéid piros masnit tépett,

és fellelte benne mindazt a sok kincset,

amit szeretteid ajándékul a fenyő alá tettek

Valamikor te is vártad, hogy az ünnepek

azokkal teljenek, kik nagyon szeretnek,

s kiknek az volt a boldogság, ha szemeidben látták,

a kacagó öröm gyermekies báját.

Hát te, akit a távolság, s a harag bőszít most,

nyújtsd kezed egy imára, mely feloldozást hoz,

és szaladj vissza gyorsan, abba a réges-régi házba,

ahol még volt miért hinned a mesék igazába.

Kun Magdolna