Megtörtem már Anya

Megtörtem már anya, nem vagyok a régi,

bátorságom sincs, mely kitartásom védi,

s amely biztatna arra, hogy jön még olyan nap,

mikor élni akarásom rózsákat fakaszt.

Nem vagyok már hősöd, csak egy áruló,

ki mindent letagad, ha nagyon fáj a szó,

s ha nagyon hangos benn az a zörgő szívverés,

mely halálra ítéli kérész-életét.

Nem vagyok már anya, kicsi királylány,

ki csillagokkal álmodik a holdfény sugarán,

és utazni sem utazhatom a mesék hintaján,

mert kivénhedt régen táltos-paripám,

mely elrepített veled az álmok országába,

oda, ahol mosolyból állt lányod palotája,

ahol beszélő virágok nyíltak minden léptemen,

s ahol te voltál anyám az élet-ékszerem.

Kun Magdolna