Nem tudom mama
viseled-e még,
a tőlem kapott
pöttyös köténykéd,
melybe annyi, de
annyi szeretet lapult,
mikor kócos fejem
öledbe simult.
Nem tudom nálatok,
hogy telik az ünnep,
a fenyőfák alatt
rejtőznek-e kincsek,
apró emléktárgyak, régi
kacatok,
amit szívetek
szívünkbe hagyott.
Jó lenne látni szelíd
arcodat,
ahogy mosolyba fonja
a pillanatokat,
azokat, melyek ott
ragyogtak bennünk,
mikor ég és föld
között összeért a lelkünk.
Jó volna egy percre
átölelni téged,
s újra érezni áldott
melegséged,
majd gyengéden
megfogni remegő kezed,
s csak ennyit
mondani- Mama, bocsáss meg-
Kun Magdolna
Ő soha nem is haragudott... Nagyon szép a megemlékezés...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Igen, Miki, az anyák sosem tudnak haragudni, mert mindent megbocsátanak a gyermekeiknek. Köszönöm kedves szavaid.
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi