Ne feledjünk el szeretni

Karácsonykor a szeretetláng egekig lobog,

és érzéssel telt szívünk is egyformán dobog,

de ha elmúlnak az ünnepek hová is lesznek

azok a puhán ölelő, bársonyos kezek.

Hová lesz belőlünk a tiszta szeretet,

ami karácsonyi napjainkon kiteljesedett,

és elhitette velünk, hogy minden ember lelke,

Istentől kapott jósággal van telve

Miért feledjük el, hogy kérész életünk,

csak egy röpke perc, mert aztán elmegyünk

oda, ahol már nem lehetnek velünk

azok kiket karácsonykor megölelhettünk.

Amíg időnk van szeretni, addig szeressünk,

mert odaát már mindannyian magunkban leszünk,

nem lesz vigyázónk, nem lesz támaszunk,

csak kicsorduló könny, miket titkon hullatunk.

Ha egy emberöltő élet megadatott nekünk,

akkor minden egyes napot kincsként becsüljünk,

és úgy szeressünk egymást, ahogy senki más,

hogy büszke legyen ránk az ég és földvilág.

Vers:Kun Magdolna

Fotó:Forró Hajnalka