A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. december 7., vasárnap

Csak egy kérés


Egy napon,
 mikor már járni sem tudok,
s az életet is csak egyszerű játéknak veszem,
ígérjétek meg nekem,
hogy  nem hagyjátok egymást cserben
még akkor sem,
ha sors írta éveitek csupa könny lesz
és csupa félelem.

Mert eljön az-az idő, mikor már én is
csak egy zihált lélegzet leszek,
melynek sóhajában szakad fel
ez a pár mondat,
- ki ápolja beteg szívetek,
ha már nem lehetek veletek.
S ki könnyezi át helyettetek
azokat az éjszaki csendeket,
melyek lassan felőrlik
azokat a perceket,
melyek oly áldottak voltak nekem,
mint a lelketek,
mert azok mind-mind belőlem hajtottak
életgyökeret.

Mikor az utolsó perc is elfogy,
megáll az idő.
Elhalkul a szív, elfogy az erő.
Vonatom sem robog már tovább,
nem hallat többé
zihált sóhajtást,
mert nem marad más belőlem,
csak egy véget nem érő
mérhetetlen gyász,
mely tán szívetekbe hagyja
kérésem szavát.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Hidd el - Ők nem felednek...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Talán így lesz! Köszönöm!

    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés