Földre hulló sok levél
mókusszívekről mesél.
Kis leány volt, s oly bohó,
a mókusokkal álmodó.
Egyszer álom érte ott,
a tölgy alatt, a futkosót.
Űrhajó a földre szállt,
elhozta Mókuskirályt.
Szólt a kislány; ha felnövök,
eljössz-e értem? Eljövök,
szólt az ígéret, ha még élek,
mert nem feled a mókuslélek…
*
Fiatal lányként álmodó,
mondd, hol késik az űrhajó?
Tengernyi csillag az éj,
gyermekálmokról mesél.
*
Mára Ő is érti már,
hogy az élet mily sivár,
hogy az álom mind mese,
Miért? Nem érti senki se’.
Most már Ő is elhiszi,
hogy nem jön érte űrhajó,
s lassan elcsendesül
a Mókusokkal álmodó…
2014.11.08.
Fazekas Miklós
Gyönyörű! :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastad kedves Józsi!
VálaszTörlésNagyon kedves számomra ez a vers :)
Bárki írta is - remek! :) :) :)
VálaszTörlésSzeretettel - Szerény Miklós
Bizony kedves Miklós, gyönyörű vers :)
VálaszTörlésS hálás vagyok annak, aki írta.