Egymás szemébe loptuk
a könnyeket,
hogy a szívben lévő
gyötrelmek enyhülhessenek,
s az a fájdalom is, ami összetörte bennünk
mindazt, amit egykor
életnek neveztünk.
Mert mi éreztük és
értettük egymás szavait,
a megfáradó félmondatok
zokogásait,
mindent-mindent értettünk,
ami félelemben éledt,
s ami lelkünkre vont
súlyos nehezéket
Mi egymástól
tanultunk türelmesnek lenni,
várni, bízni, hinni,
hősként ünnepelni,
mert mi ugyanazt az
érzést fájjuk hosszú évek óta,
aminek a van tudatát,
hűség-bilincs óvja.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.