Lány hóesésben

Állt a lány csak állt, rendületlen állt,

hajában egy egész zúzmaravilág,

melyben hópihéket csillantottak meg

az elhomályosult smaragdzöld szemek.

A lány didergett, hisz szíve melegét

elveszítette már nagyon-nagyon rég,

s helyébe megdermedt jégkristály került,

amelybe néhány könny belenehezült.

Ő volt az a lány, ki hóesésben állt,

és hosszú évekig csak várt és várt és várt,

mert hitte, hogy egy napon eljön hozzá az,

ki szívében örök forróságot hagy.

A lány hajában már ezüstdér-csepp fénylik,

és régvolt erejét is fagyos szelek tépik,

de ő kitartással áll, és sosem adja fel,

mert kit hűséggel várnak, annak jönni kell.

Kun Magdolna