A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. november 15., szombat

Halkuló szavak



Elhalkult már bennem minden gondolat,
akárcsak a szívből írott rímes szép szavak,
melyek gyöngyruháján megcsillan pár könny,
mikor a benne bújó érzést szilánkká töröm.

Mert az érzés sebzi, marcangolja gyönge lelkemet,
az vet reá súlyos-élű nehéz terheket,
az hullat rá őszhervadást, fakult-szirmokat,
hogy elsorvassza bennem a szóhalmazokat.

Halkuljatok szavak, halkuljatok csak,
mind csendre intsétek, mi fáj és ártalmas,
ne szóljatok, hallgassatok, némák legyetek,
gondolat se legyen, mely hangokat neszez.

Hisz mindaz, mely kimondatlan szívünkön piheg,
nem sérti, és nem vérzi át a sebzett lelkeket.
S nem terheli kőtömb súlyát azon szavaknak,
amelyek - csendbilincsbe zárván - rabok maradtak.
  
Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése