Félek, hogy elveszítelek

Mindennap rettegek, hogy elveszítelek,

mert mindennap van olyan, ami nyomtalanná lesz.

Eltűnik, elillan, mint a kristályos könnycsepp,

amire a napfény tűzsugarat vet.

Mindennap féltelek, mert számtalan veszély

gördíthet gátló akadályt életünk elé,

olyan akadályt, mely át nem hágható,

ha abban szilánkokra törik szét a szép illúzió.

Míg élek féltelek, mert nagyon szeretlek,

s mert benned lelem meg az élet értelmet,

hisz te vagy az, ki erőt ad, ha elsodor az ár,

s ha ez a buta-buta szív fájón kalapál.

Kun Magdolna