A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. november 15., szombat

Fehér hópihék


Szívemben már fehér hópihécskék szállnak,
erejét vették az örök forró nyárnak,
amely itt parázslott benn hosszú ideig,
míg a szív rá nem jött, hogy zord tél érkezik.

Van az úgy néha, hogy télbe fagy a nyár,
s kirepül szívünkből a tavasz kismadár,
amelynek vidáman csengő dalos csacsogása,
napfényes nyaraim, annyiszor vigyázta.

Én a tél hidegét mindig nagyon fájom,
mert hangosabban hallik belső zokogásom,
az a rejtett zokogás, mely fehér hópihék
zúzmarás jégkristályát könnyezi majd szét,

ott, ahol egykor színbe rezdült minden,
ahol vágytüzek lobbantak a titkos édenkertben,
és szenvedélyes csókok mesélték el azt,
hogy a tél egyszer minden szívet behavaz.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése