A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. november 1., szombat

Erdők rejtekén


Mint szédelgő árva, kinek nincs hazája,
s ki otthonát is, csak álmaiban látja,
úgy kószálok mama az erdők rejtekén,
kutatva téged, mint szürke köd a fényt.

Kezemben rózsa, szirmaira bontva,
már csak szára tör fel, fel az ég-magasba,
bízván abban, hogy eléri gyenge karjaid,
s akkor magadhoz ölelheted bódulatait.

Mert az a rózsa, az a szirom-hullott rózsa,
mely szívem, s szíved hordozója,
én vagyok mama,
én, akinek nincs már köténymelegsége,
mely napfénybe zárna, ha didergek a télbe.

Hiányzol mama, hiányzol nekem,
hisz mindenki más olyan idegen,
mert egyedül csak te voltál, kinek ölelése
a világot adta egy mosolyért cserébe.

Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Csodás, különös megemlékezés Kedves Magdika...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy így gondolod és így látod kedves Miki!

    Szeretettel. Magdi

    VálaszTörlés
  3. Kicsit vissza kellett olvasnom, de örömmel tettem. Mint mindig! :)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Józsi, nagyon köszönöm megtisztelő látogatásod és kedves szavaid.

    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés