Mikor megsebzett
szíved már alig-alig ver,
s érzed, hogy a vég
is itt lehet közel,
hullasd könnyeid,
hadd peregjenek,
hadd védjék, hadd
óvják bágyadt szívedet.
Mert, ha azok a könnyek
beléd rekednek,
ég-magasig nőnek a
bánat-gyökerek,
s úgy fojtják beléd
az élni akarást,
hogy nem marad erődből,
csak egy sóhajtás.
Kun Magdolna
Nagyon szép ez a vers Magdika...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm, hogy olvastál Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi