Csak egy érzés volt,
könnyben remegő,
fázós éjjeleken
szívmelengető.
Fáradt napjaimban
néhány boldog óra,
csend-szőtte álmok
csillagtakarója.
Csak egy érzés volt,
égbeemelő.
Zuhanó szárnyon némán
lebegő.
Szivárványon
szendergő puha-pihe toll,
amire a sors
vérkarcot rajzol.
Csak egy érzés volt,
pár bódult állapot,
mit merengő lelkem
el-elsiratott,
mikor gomolygó viharfelhők
hasították szét
a két szívből
született érzés erejét.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.