Mikor tudom, hogy
jössz, boldogság önt el,
és felkacag szívemben
minden ütemjel,
mert oly nagy öröm
érezni azt a nyugalmat,
amit ölelő karjaid ringatása
ad.
Mikor pillantásodban meglátom
a vágyat,
könny lepte szemem is, csak tiszta képet
láttat,
olyan tiszta képet,
olyan tükörfényest,
amire a nap is
irigykedve nézhet.
De ha elmész tőlem, a
sok felszáradt könny,
végtelenbe nyúló
bánat-utat tör,
hisz az a mély
fájdalom, mi idebenn remeg,
tengerré duzzasztja a
kihullt könnyeket.
S akkor átsiratok,
átzokogok minden éjszakát,
mert nem tudom nem
fájni azt a nagy hiányt,
mit már akkor érzek,
mikor első léptedet,
az
utolérhetetlenségbe belevéseted.
Kun Magdolna
Gyönyörű gondolatok...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm szépen Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi