Ősz van mama

Ősz van Mama, s én nagyon-nagyon fázom,

pedig a nap még, fényt ragyog a tájon,

s néhány cinke pár is dalol még a fákon,

hirdetve, hogy élet újul a következő nyáron.

Csak a szívem Mama, az a jégderes,

akár a fagyos földre hulló avarlevelek,

mert mióta nem melenget áldott két kezed,

az sem érez mást, csak metsző hideget.

Elmerengek sírod felett, s arra gondolok,

hoznak e még nyarat nekem a múló évszakok,

vagy én is alant könnyezem azon éveket,

amelyek nélkülem görgetik az idő kereket

Kun Magdolna