Így ősz-tájt

 

Úgy hervadok én is,

mint azok levelek,

melyek ősz-tájt a fákról,

aszottan peregnek.

Így már nem mondhatom többé

varázsos tükrömnek,

látod tükör, látod,

napról-napra szebb leszek.

Csak annyit mondhatok,

mikor belenézek,

köszönöm Istenem,

hogy megélhettem általad

pár boldogságos évet,

Mert aki felismeri az élet

valódi csodáját,

és kellőképpen értékeli mindazt

 ami abban van,

már elmondhatja magáról

bármennyi év is telt el,

megtanult élni.

Néha könnyet ejtve,

néha magányt sírva,

ám mégis boldogan.

Kun Magdolna