Édesanyák

Az anyák mindig rejtett könnyel sírnak,

magukba halkítva zokogásukat,

hogy ne lássák, mikor zajtalan csendjükben

zokszó és jaj nélkül porba hullanak.

Mert az anyák tudják, ha veszítenek is,

marad még bennük annyi kitartás,

mely minden lélekharcon felülemelkedik,

akkor is, ha szívét töri a fájdalom-világ.

Az anyák olyan hősök, kik le nem győzhetők,

mert Istenáldott akaratuk falat, követ porlaszt,

tengervizet lép át, és sziklakövet morzsol,

mindazokért kiket szívük alatt hordtak

Az édesanyák mind-mind fényes-ékszerek,

csillogó gyémántok  az éjszakai égen,

olyan mesés drágakövek, olyan ékes kincsek,

melyek túltündöklik magukat

a csillagnemzedéken.

Kun Magdolna