A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. október 26., vasárnap

Nektek gyermekeim


Szeretnék búcsúzóul írni
valami szépet,
ami bennetek él akkor is,
ha már halvány-fényt sugárzó
csillagporban égek,
s ha majd úgy zsongok fületekben,
mint egy égi muzsika,
melyben érezni lehet
 milyen is volt anyátok,
 erdőn-mezőn átlibegő
virágillata.

De oly nehéz megtalálni azt,
ami szóban és lélekben
egy és ugyanaz,
 s ami szívemből szívetekbe ültetné
az érzés magvakat.

Mégis úgy gondolom
van pár gondolat,
mely földet és eget által ragyogtat.
S ez a pár gondolat,
 éppen elég arra,
hogy reményt sugalljon bennetek,
akkor is, ha már,
csak fentről hallik, fentről zenél,
a szavak könnyes
hangja.

 E pár rátok hagyott gondolatom
csupán ennyi csak.
Amíg az óceán-kék égen
felragyog a nap,
s hold  világlik éjszakánként
a csillagok alatt,
addig mindennap érezzétek ti is
azt a közelséget,
mely bús szívemből árad
szomorún felétek.
Mert amíg tudatában vagyok annak,
hogy szívetekben élek,
én is gömbölyűre zsugorítom
a végtelenig kiterjedő
elérhetetlenséget.

Kun Magdolna



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése