Uram,
súlyos keresztem, már
nehezen bírom,
hisz sok év terhét cipelem
életutamon,
S úgy elfáradt
szívem, úgy elfáradt lábam,
akárcsak görnyedt
madárcsontú vállam
De lásd, szótlan
hordom keresztem,
s kitartón viszem,
bármily kérges tőle sebzett
tenyerem.
Mert tudom, amit a
sors reánk rótt,
el kell viselni, akkor
is, ha túl nehéz
a súlyt megemelni
De nem baj Uram, nem
baj,
ha nagy súlyt rósz is
rám,
csak gyermekeim vigyázd
életük során
Nekik adj még tartalmas,
boldog életet,
hadd lássák szépnek a
múló éveket.
Mert tudod Uram, az anyai
szív, oly gyönge tud lenni,
mikor gyermekét látja az élettől szenvedni,
hisz minden mi a gyermeknek fáj, az anyán üt sebet,
oly mélyet, mit gyógyítani sohasem lehet.
Kun Magdolna
hisz minden mi a gyermeknek fáj, az anyán üt sebet,
oly mélyet, mit gyógyítani sohasem lehet.
Kun Magdolna
Nagyon szép ez a megfáradt sóhaj - és bárcsak teljesülne...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Minden vágyam, hogy a gyermekeim boldognak lássam. Köszönöm, hogy itt voltál Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi