A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. szeptember 29., hétfő

Fáradt sóhaj


Uram,
súlyos keresztem, már nehezen bírom,
hisz sok év terhét cipelem életutamon,
S úgy elfáradt szívem, úgy elfáradt lábam,
akárcsak görnyedt madárcsontú vállam

De lásd, szótlan hordom keresztem,
s kitartón viszem,
bármily kérges tőle sebzett tenyerem.
Mert tudom, amit a sors reánk rótt,
el kell viselni, akkor is, ha túl nehéz
a súlyt megemelni

De nem baj Uram, nem baj,
ha nagy súlyt rósz is rám,
csak gyermekeim vigyázd életük során
Nekik adj még tartalmas, boldog életet,
hadd lássák szépnek a múló éveket.


Mert tudod Uram, az anyai szív, oly gyönge tud lenni,
mikor gyermekét látja az élettől szenvedni,
hisz minden mi a gyermeknek fáj, az anyán üt sebet,
oly mélyet, mit gyógyítani sohasem lehet.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép ez a megfáradt sóhaj - és bárcsak teljesülne...
    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Minden vágyam, hogy a gyermekeim boldognak lássam. Köszönöm, hogy itt voltál Miki!
    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.