A meg nem születettnek

Már csak elképzelni tudom babaarcodat,

mert a sors nem engedte, hogy megláthassalak,

és elmondhassam neked, hogy úgy vágytalak téged,

mint dermedő jégcsepp a kivirágzott rétet.

Már csak álmaimban simogathatlak,

csak ott hallhatod majd azokat a mesedalokat,

amelyeket eldúdoltam volna ágyacskád mellett,

hogy csillagfényes estjeid szépek legyenek.

Már csak álmaimban lehetsz a kicsi unokám,

már csak ott szólíthatsz úgy, hogy édes nagymamám,

s már csak ott súghatom azt, hogy egyszer egy napon,

velem szárnyalsz kincsem az idősíkokon. 

Kun Magdolna