Mint két ártatlan, félénk kiskamasz,
ki vágyott csókját lopta a csillagok
alatt,
oly félve hallgattuk,
ott akkor, első találkozásunkkor,
azokat a szokatlanul heves szívdobbanásokat,
melyek görcsös sóhajunkon
csomót oldottak.
Sok év eltelt, azóta, de én ma is áldalak.
Áldom kezed érintését, mozdulatodat.
Áldom azon lépted, mely utamba hozott,
mikor magányosan járva hittem,
az élet csak egy átkozott földi állomás,
ahol nem lelhetik meg egymást azok,
kiknek sors írott nevük
bűnös boldogok.
Kun Magdolna
Magdika - ez nagyon szép...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm kedves szavaid Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi