A múlt emlékei

Vissza-visszavár a múltból néhány emlék,

a szelíd-csókú május, s az a júliusi nyár,

amelyben először léptük át azon utunkat,

hol tűzpipacsot virult a zöldülő határ.

Vissza-visszavár forró ölelésed,

ott a hűs árnyékot adó fűzfalomb alatt,  

ahol csak nekünk szólt a csalogányos ének,

s nekünk szórta szikráit az alkonyati nap.

Vissza-visszahív az erdők avarcsendje,

a rozsdaszínű falevelek őszi hervadása,

s mindaz a harsogó, érted dobbant szívjel,

mely újult erőt kap karod vonzásába.

Kun Magdolna