Ma a szív vezette
kezem helyett írótollamat.
Az lehelt a papírlapra,
halk sóhajokat.
Annak csendes dobbanása
dalolt rímmeséket,
melyekbe anyám galamblelke
bele-bele vérzett.
kezem helyett írótollamat.
Az lehelt a papírlapra,
halk sóhajokat.
Annak csendes dobbanása
dalolt rímmeséket,
melyekbe anyám galamblelke
bele-bele vérzett.
Tudom, ő is sírva hallgatta
ott fenn a karzaton,
mint váltott zokogásba
a szó az ajkamon,
s mint szorult el torkom,
mikor tudatosult bennem,
hogy én már az idők végeztéig
árva gyermek lettem.
Hisz oly végtelenül hosszú út
két szív távolsága,
hogy csak halálommal léphetek
jó
anyám nyomába.
Kun Magdolna
Nagyon szép!
VálaszTörlésAz Égi Édesanyák már...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm drága Carpe diem!
VálaszTörlésÖrülök, hogy itt voltál!
Mindennap rövidül az út a csillagok felé!
VálaszTörlésKöszönöm Miki!
Szeretettel.
Magdi