Szív-könnyek

Fáradt szememből kitörlöm a könnyet,

de hiába, ha cseppje napról-napra több lesz,

hisz a lélek sírta könny, oly erőket renget,

hogy abba a zokogó test méltán belereszket.

Hát hullj csak könnyem, hullj fáradatlanul,

egészen-egészen a szív mélyére hullj,

mert ott nem látja senki sem, mivé nehezül

pár sókristályos oldat, min a kín keserve ül.

Minden elsírt könnynek van pillanatnyi élte,

mely gyászos időt lop az ember idejébe,

de csak az elsírt könnyel lehet kivédeni azt,

ami a haldokló szívben maró seb marad

Kun Magdolna