Itt várok rád mama,
régi udvarunkba,
itt ahol minden olyan szívfájdítón csendes.
Ahol nem hallani mást
csak a szél neszét,
mely néhány gyűrött falevelet
útpadkára perget.
Nézem a távolt, s közben fürkészem az eget,
hátha ott fenn meglátom
habselyem ruhád,
mit a bodros csipkefelhők, könnyező szemem elől,
a végtelen nagy azúrkékkel el-eltakarják.
Mert én hiszem, hogy
egyszer megnyílik az ég,
s akkor majd hallani
vélem cipőd koppanását,
és tudni fogom azt,
hogy a sok elkönnyezett év,
mégis-mégis megérte a
hosszú idővárást.
Kun Magdolna
"Szívszorító ...." Igen! S még mennyi lesz? .... Amennyi adatik.
VálaszTörlésNem tudjuk még mennyi időnk van kedves Józsi, de a várakozás előbb-utóbb sikerrel végződik.
TörlésKöszönöm, hogy itt voltál!
Nagyon szép emlékezés - mindenkinek szíve szerint...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Mindenki annyi időt szán a szeretett személy iránti emlékezésre, amennyi érzést még a szívében hord általa!
VálaszTörlésKöszönöm Miki!
Szeretettel.
Magdi