Mikor
rongyosra foszlik a
februári tél
hópelyheket hullató
köd-szürke kabátja,
egyre többet gondolok
a messzi útról érkező
vándorló gólyákra.
S egyre jobban félem,
megérem-e még,
hogy jövőre is
megláthassam
azt a tavaszébredést,
mikor páros gólyák
szárnycsapását
ragyogja be
fénysugárral
a fehér felhők felett
bújó
azúrt kéklő ég.
Kun Magdolna
A madarak pedig mindig visszatérnek...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Igen, a madarak mindig visszatérnek, akkor is, ha már
VálaszTörlésodafentről nézzük a visszaérkezésüket!
Köszönöm Miki!
Szeretettel.
Magdi