A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. március 16., vasárnap

Apám szelídsége


Apám szelídségét nagyon sokan vágyták,
mert ő soha nem emelte panaszra a száját,
bárhogy bántották, és bárhogy megalázták,
ajkán mosoly rebegte akkor is a hálát.

Apám a világot mindig szépnek látta,
elgyönyörködött néhány szál virágba,
s elnézte az orgonafák tavaszi dús lombját,
mikor rügyeiken kipattant a hajtás.

Apám szelídségét soha nem becsültem,
bántó szavaimmal lelkét is sértettem,
s annyiszor, de annyiszor vétettem neki,
mert hittem igazam az övét is túlteszi.

Apám érző szelídségét most értettem meg,
most jöttem rá arra, milyen mély sebet
ejthettem a szívében ezerszer és újra,
mit el kellett vinnie a hosszú csillagútra.

Kínoz most az önvád a temetői csendben,
és kérném bocsánatát őszen, meggyötörten,
de nincs már irgalom, mely így szólna nekem,
 
- az alázat is érdem édes gyermekem,


mert lesz oly idő, mikor minden megbántás
a te szíveden sebez éles késszúrást,
s akkor bárhogy könnyezik ránccal telt szemed,
már nem mosolyog rád szelíd tekintet.


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép, nagyon igaz gondolatok Magdika. Valahogyan ismerős a veszteség fájdalma...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Kár, hogy az emberi értéket későn becsüljük!

    Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés